Szóval. Amióta az eszemet tudom, mindig is vonzottak a kitalált történetek. Gyerekként inkább a körülöttem élők szórakoztatására meséltem, Egy nap apám feltette a kérdést: Miért nem írom le őket?. Pontosan emlékszem, ezt a 11. születésnapomon kérdezte. Attól a naptól kezdve rendszeresen leírtam mindent, ami eszembe jutott.
A sok megírt történetek a sok ide-oda utazgatás közben elvesztek, ahogyan az első számítógépen megírtak is.
A szenvedély azonban megmaradt. Elkoptatott tucatnyi barátnőt, két feleséget, de a történetírást sosem hagyta abba.
Eddig kizárólag álneveken engedtem publikálni a történeteimet. Viszont Újévi fogadalmamat megtartva, 2017-ben már saját nevemen teszem ezt, és elindulok a kezdő, névtelen írók rögös útján.
a bejegyzést közszemlére tette: Wágner Szilárd
Történetíró, szerkesztő, életművész.
Copyright © Stílus és Technika
